Mandalák / Mandalas

No images


Telecast előadás (2017. február) - 3. rész

Kérdés: Hogyan tudjuk az utat az életünkben mindig frissen tartani?
Válasz: Az ember néha megáll, s akkor úgy tűnik, hogy egy kicsit leblokkol. Ha az életmódotok spirituális, illetve szattvikus, akkor nem kell aggódni.
Van egy dal, Mírá, egy misztikus éneke. Azt jelenti, hogy sjámot lélegzek be. (Sjám Krishna egy neve.) Sjámra gondolok, úgy élek, akkor hol van hely más számára?


Akkor nincsen hely semmi más számára, ha így élünk. De nem kell aggódni, ha az ember megtorpanna az úton. Ha az embereknek az életmódja spirituális, akkor ennek a veszélye nem áll fenn. Persze, ha alkalmanként akarjuk az utat járni, úgy mellékesen akarjuk csak az utat járni, vagy akkor akarjuk az utat járni, mikor úgy érezzük, akkor ehhez sok erőfeszítés kell, hogy magunkat emlékeztessük. De ha az életstílusunk pozitív, isteni, spirituális, akkor nem kell aggódni affelől, hogy az ember egy kicsit megáll. Ez a kérdés nem merülhet föl.

Kérdés: Valakivel vannak kapcsolataink, és akkor a másik emberrel, hogy lehet a kapcsolatot fenntartani?
Válasz: Ez mindenkinek a kérdése. Valahogyan ebben a kérdésben mindenki érintett. Egy kapcsolatot mind a kettő fél részéről meg kell nézni. Egy oldalról, egyoldalúan nem működik egy kapcsolat. Csak akkor van kapcsolat, ha mind a kettő részről működtetik, ha mind a két fél megpróbálja a tőle telhetőt tenni, akkor megint csak nincsen probléma. De ha az egyik próbálkozik, a másikat meg nem érdekli az egész, akkor ez nem fog működni. Mind a kettő fél felelőssége, hogy ez hosszú távon működjön. Tehát mind a kettő legyen csak maga, mint egy virág. Egy virág, aminek illata van. Megvannak a jó tulajdonságaink, jó emberi és isteni tulajdonságainkat is próbáljuk integrálni, akkor nem kell aggódni a kapcsolat miatt. Ha mi spirituálisak vagyunk, és van egy másik, aki mindezt értékeli, akkor ez egy nagyon jó, kiteljesítő kapcsolat lesz. De ha a másik fél egyáltalán nincs ránk hangolódva, hozzánk kapcsolódva, akkor nagyon nehéz lesz, hogy kapcsolódjunk. Szóval a másik ember is kell, hogy hozzájáruljon a kapcsolathoz, amin tudunk együtt dolgozni. Ha nem ezt tesszük, hanem csak magunk részét tesszük, élvezzük az életünket, mint egy természetes megnyilvánulást, akkor megint csak nem kell aggódni. Ha ez a mi életsítusunk, a mi elménk, a mi karmánk megfelelő úton van, akkor nem kell aggódnunk a kapcsolatok miatt, mert akkor a kapcsolatok virágozni fognak, persze ha a másik félnek is megvan valamiféle hozzáállása. De semmi ok nincs arra, hogy az ember ne élvezze a saját maga társaságát. Ezt is meg lehet tanulni, hogy saját magunk társaságát élvezzük, hogy a saját magunk kapcsolatával élünk. Az ember természettől fogva kedves, szeretetteljes, és belátó. Ezeknek igazából minden erőfeszítés nélkül meg kell lennie bennünk. De azért, hogy valakit szeressünk, erőfeszítést kell tenni, azt akkor már meg kell kérdőjelezni, mert a szeretetnek nincsen szüksége erőfeszítésre. A szeretet olyan, mint egy forrás, ami csak a földből kijön. Olyan, mint a virág illata. Ha erőfeszítést kell tenni, hogy valakit szeressünk, akkor azon el lehet csodálkozni, hogy az milyen fajta szeretet.
Természetesnek kell lennie. Hogyan lehet egy olyan kapcsolaton dolgozni, olyan emberrel, aki nem rugalmas? Ha az ember nincs ráhangolódva, akkor nagyon nehéz. De megintcsak, ha az embernek illata van, ha a saját magunknak illata van, akkor azok, akik értékelik ezt az illatot, azok fognak vonzódni hozzánk. Ha valaki nem rugalmas, és nem fogadja el a mi javaslatunkat, meghívásunkat, akkor az az ő gyengeségüket mutatja. Nem szabad összekevernünk a saját kívánságainkat mások kívánságaival. Ha az ember valakire rá akarja magát erőltetni, és ha ezt nem fogadja el a másik ember, akkor meg kell vizsgálni, hogyan tudjuk saját érzelmeinket kordában tartani, a saját elménket, a saját személyiségünket. Ha saját magunkra tudunk koncentrálni, akkor erre a megfelelő ember reagálni fog. S ha pedig valaki annyira merev, akkor különben sem a megfelelő emberről beszélünk.



Kérdés: Az ima hogyan működik? Mi akadályozhatja meg, hogy az ima hasson, működjön? Mi a legjobb módja az imának, ha az ember gyógyítani akar valakit?
Válasz: Ha az ember saját maga fejlődik a szellemi úton, növekszik, akkor mindenfajta ima és kívánság hatásos lesz mások számára. Nem kell aggódni emiatt. Amikor az ember keményen tanul, akkor nem kell félnie a vizsgáktól. Ha egy könyvet elolvasunk, és többé-kevésbé kívülről tudjuk, akkor nem kell félnünk attól, hogy milyen kérdések merülnek fel a vizsgán, mert tudjuk, hogy bármilyen kérdést tesznek is föl, az mind a könyvből van, s mi ismerjük a könyvet. Nem kell félni semmitől, amikor ismerjük a könyv tartalmát, és megvan az önbizalmunk. Amikor az ember nem fél a sötétségtől, akkor azt mondja: jó, sétáljunk éjszaka, nem félek tőle. De ha az ember fél a sötétségtől, akkor nem fog sétálni este, mert akkor megdermed a sötétségben. Ha azt mondjuk, hogy nem félünk senkitől, akkor nem félünk. Ha az ember őszinte, akkor bárki bármilyen kérdést feltehet neki, fog tudni válaszolni rá. Svamiji az embereknek mindig azt mondja, hogy tegyenek föl bármilyen kérdést, nincsen tabu. Mindent elmagyaráz, elmondja az igazat, de akkor késznek kell lennünk, hogy az igazságot meghalljuk és elfogadjuk. Az igazság olyan is lehet, mint a keserű orvosság. Lehet kedves is, de lehet keserű is, nehezen megemészthető. Sokszor az igazság megemésztéséhez nagyon nagy erőre van szükségünk. De ha igazak vagyunk, akkor nem félünk semmitől. Csak akkor, ha van valami rejtegetni valónk, amitől megijedünk. Ha a szándékunk őszinte, igaz, akkor nem kell semmitől sem félnünk. Svamiji ezért mondja az embereknek, hogy legyenek nyitottak és igazak, s bármit, amit akarnak, az övék lehet. Őszintén kell válogatni, nem csalárdul. Svamiji sok embernek mondta már: ha hírnevet, gazdagságot akarsz, akkor nem szabad úgy tenni, mintha nem akarnád ezeket. Mert így az emberek úgy tesznek mintha már lemondtak volna és nem is kellene nekik más. Ez egy valódi probléma, hogy az emberek tettetnek, úgy tesznek mintha. Ha az ember őszinte magához, akkor nincs mit vesztenie. Az embernek magába kell tekintenie, hogy mennyire tud őszinte lenni.
Van egy másik is. Mindenkinek egyszer meg kell halnia. Amit halálnak nevezünk, ennek meg kell történnie mindenkivel. A minap a halálról beszéltem valakinek. Ha mindenkinek el kell hagyni ezt a fizikai testet, akkor megéri egymásnak bajt okoznunk? Miért nem élvezzük akkor az életet, ahelyett, hogy a konfliktusokat élveznénk? Ha mindenki fejben tartaná azt, hogy meghal, akkor sokkal kevesebb baj lenne a világon. Nagyon korlátozott idő van. A kérdés az, hogy a nagyon korlátozott időn belül akarjuk-e élvezni az életet, a szeretetet, meg akarjuk-e tapasztalni a békét, a relaxációt, vagy pedig a harcot, ami persze bennünket sehova nem fog elvinni. Tehát ezt nagyon is fejben kell tartani, de erre az emberek nem emlékeznek, elfelejtik. Jól emlékezzünk, hogy a halál létezik, és egy nap el kell hagyni a testet. Az idő korlátozott, ezért a legjobban kell kihasználnunk az időnket.

Elhangzott: Telecast előadás, 2017. február 26.

 

További részek:

1. rész

2. rész

3. rész

4. rész

5. rész

 

Ashramok / Ashrams

Bejelentkezés / Log in