Mandalák / Mandalas

No images


Telecast, 2016 októbere - 4. rész

Kérdés: Hogyan lehet a csodákat bevinni a hétköznapi életünkbe?
Válasz: Az ember maga a csoda, nem kell behozni az életbe, hanem mi vagyunk a csodák. Amikor a személyünket, egész lényünket megnézzük, az maga a csoda. Amikor a szellemi energiát még ebbe behozzuk, akkor már ragyogunk is. Ragyogó példák tudunk lenni, azáltal, hogy valójában követjük az utat – valójában, nemcsak a szavak szintjén – akkor csodákat tudunk hozni a saját és mások életébe is.


Kérdés:
Hogy tudnánk az Istennel egy örökös kapcsolatban lenni?
Válasz: Ez megintcsak a meggyőződés kérdése és egy fogadalom kérdése. Hogy mi a szellemi utat őszintén, odaadással követjük. Amikor ezt tesszük, nem azért, mert ezt valakinek meg akarjuk mutatni, hanem azért, mert tényleg tudjuk, hogy ez a mi utunk. Amikor ezt megértjük, hogy ez a mi utunk, akkor nincsen semmi dicsekvés, magamutogatás. Ha akarjuk a világ összes ashramját és benne minden gurut meglátogathatunk a világon, olvashatunk sokmindent, nézhetünk sok filmet, mindenkit meghallgathatunk, de ez nem a végső segítség, hacsak nem őszintén alkalmazzuk a tanítást. Tehát az előzőek nem garantálják a spirituális sikerünket. Az őszinteség kell. Ha őszintén alkalmazzuk és gyakoroljuk a szellemi utat. Mert kijelenthetjük, elmondhatjuk, hogy merre jártunk, mit hallottunk, de a legbelsőbb, legfontosabb fejlődés az, amikor éljük a tudást, amit megkaptunk a szatgurunk által. Az elkötelezettség.

A Divali idejében az elkötelezettség, hogy megújulunk, megújítjuk a fogadalmunkat, hogy az úton járunk és amit tettünk, nagyon fontos, hogy necsak csevegjünk, halogassunk, hanem haladjunk, tegyük azt, amit tennünk kell. Már megkaptuk az irányt, merre menjünk. Minél inkább kételkedünk valamiben, annál több kételyt kapunk. Nagyon fontos a Divali alkalmával hangsúlyozni, hogy gyújtsuk meg a gyertyát, békében, szeretetben, hálába és gondoljunk a legszebb dolgokra az életben, amit megkaptunk. A legszebb tanításokra, amit már megkaptunk, a személyes alkalmakkor és az előadások során, ezekre mind gondoljunk, amit már mind elfogadtunk és megfogadtunk és gyújtsuk meg a fényt éjszaka és gondoljunk szeretettel ezekre és kövessük az utat. A szatguru irányítását kövessük ez nagyon fontos.

Kérdés: A fizikai testünk egy cél?
Válasz: Igen, ez egy cél, de meg kell értünk a tanítás segítségével a fizikai testünket. Ha nem értjük meg, akkor hogy lehetne az a célunk? Sok ember jött már Svamijihoz, rengeteg tanácsot adott már nekik. Próbálják követni és sokat figyelmen kívül hagynak. Ha tényleg követnék a tanítást, akkor nem lenne semmi szenvedés. Ahogy Kabír is mondja: csak akkor gondolunk mindig a tanításra, amikor bajban vagyunk, de ha mindig emlékszünk a tanításra és követjük az utat, akkor nincsenek problémák. Amikor az ember nem figyel az utasításra, szelektál, kiválogatja, hogy azt követi, ami neki megfelel, akkor persze az egész kegyelemben nem részesülhet. Gondoljunk arra az összes tanácsra, amit kaptunk, akkor nem ér minket fájdalom.

A Divali öt napjának ünneplése nagyon fontos az egész emberiség számára. A teremtésnek nagyon sok aspektusára emlékezünk ilyenkor. Rámára is, aki 14 év múlva visszaérkezik az ő kedves királyságába. Az emberek gyertyákat tesznek ki, hogy üdvözöljék őt Díváli napján, a Tréta júgában. A Tréta júga Ráma ideje. Minden jó a legvégső jó jelképezője Ráma, ő hozza Rámrajot és a világ összes sötétségét elpusztítja. A Divali ünnepén gyertyákat teszünk mindenhova, hogy üdvözöljük őt, amint a királyságába visszatér, ugyanígy a szívünkbe is tegyünk gyertyát, hogy odahozzuk a Ramrájot, hogy kövessük a tanítást. A tanítással őszintének kell lennünk, az őszinteség nagyon fontos. Nem érti Svamiji hogy vajon miért nem követjük a tanítást, amikor ingyen, feltétel nélkül kapjuk, lehetőséget kapunk arra, hogy szolgáljunk és tanuljunk. Ezt a mantrát kell mindig ismételnünk, az első naptól, hogy rálépünk az útra: azért jöttünk, hogy szolgáljunk és tanuljunk. Tanulni és szolgálni. Ez egy nagyon erőteljes mantra.

A testünk a tanulásnak és a szolgálatnak a célpontja. Amikor tanulunk és szolgálunk, akkor lesz a testünk cél, és végülis az elménk is, amit ebben az életben, amit ebben a világban, az ember által el tud érni, az isteni energia segítségével. Az elmének megvannak a korlátai, de mi vagyunk a harcosok is. Tudunk harcolni, küzdeni, el tudjuk a korlátainkat mozdítani. Azt mondjuk, hogy ezek az én korlátaim, nem tudom megtenni? Ez egy nagyon gyáva kijelentés. Valaki azt is mondhatja, hogy végülis mindenki meg fog világosodni. De ez egy mítosz. Ezért meg kell dolgozni. A megvilágosodás nem fog csak úgy hozzánk jönni, semmiféleképp nem fog automatikusan hozzánk jönni. Sőt, azt is mondják, hogy az, aki örökre a sötétségre van ítélve, az nem fog küzdeni a világosságért. De küzdeni kell, alázattal, hogy az egónk is el tudjon menni tőlünk. Ahogy Ráma a legnagyobb, és mégis a legalázatosabb. És ez jelképezi az igazságnak és a boldogságnak a meglétét. A Divaliban rengeteg üzenet van. Ahogy Narkasurt Krishna elmozdítja, vagy, ahogy Ráma visszaérkezik Ayodhyába (Ayodhyá, ahol Ráma született), az ő szeretett királyságába és elmozdítja a világból a sötétséget. Ahogy megtesszük a Lakshmi puját önmagunk fenntartásáért, nemcsak anyagi, hanem minden más szinten is. Indiában hagyomány, hogy Divalira a házakat kitakarítják, akár hónapokon át is, feldíszítik matubani festményekkel (a házak falára festett képek), azért, hogy Lakshmi, Ráma, Krishna is bejöhessen a házba. A testünk a mi teplomunk, jelképesen ki kell takarítanunk és meg kell hívnunk Lakshmit, Rámát, Krishnát az othonunkba, meg kell hívni őket az életünkbe és így életünket gyönyörűvé tesszük, céllal látjuk el. Ne engedjük, hogy a kicsinyesség elkapjon bennünket, a kétség és a félelem kicsinyessége, hanem haladjunk előre.

Kérdés: Hogyan tudunk másokat gyógyítani?
Válasz: Ha követjük az utat, akkor kapunk gyógyító energiát, amit megoszthatunk másokkal. A gyógyításnak ez a folyamata, hogy nemcsak magunkat, hanem másokat is meg tudunk gyógyítani.

A Divali időszaka elmozdítja a sötétséget és a fényt hozza. Elmozdítjuk a szegénységet, a szükséget és hozzuk a gazdagságot, ami nemcsak anyagi, hanem szellemi gazdagság is és ezáltal készek leszünk az utat követni. Nem enegdjük, hogy mások minket megzavarjanak, vagy félrevigyenek. Általános panasz, hogy mindnekinek feltesszük a kérdést és mindenki a saját elképzelése szerint ad tanácsot. De hogyan kaphatnánk jó tanácsot, hiszen mindenki a saját felfogása szerint ad nekünk? Amikor már a szatguruhoz érkezünk, akkor már más tanácsra nincs szükségünk. Ha nem követjük a szatgurut, akkor az a mi felelősségünk, akkor az a mi sötétségünk. A Divali napján tehát gyönyörű vibrációt kapunk és ezt hívjuk elő, Lakshmira gondoljunk, hívjuk elő a Lakshmi kripát (kripá=kegy, mint guru kripá = a guru kegye), azaz Lakshmi kegyelmét. Hívjuk elő Ráma energiáját. Ráma teljes, minden szempontból stabil, gyönyörű és jó, aki mindenhol ott van, az összes jó dolog tulajdonosa. Hívjuk elő Ráma, Krishna, Lakshmi, Káli energiáját, ez a Divali ünneplése. Mindannyian ünnepeljük a Divalit és kapcsolódjunk rá a legmagasabb energiára.

Mindnekinek kívánom, hogy az energiát megtalálja. A jövőben is áldásomat, energiámat küldöm mindenkinek és ez veletek van. Bármikor, amikor rám hangolódtok, érezzétek, hogy össze vagytok velem kapcsolódva és érezzétek az energia áramlását, azt, hogy egyfolytában folyik az energia, a tapasztalás, az odaadásotokon, a nyitott szíveteken keresztül. Ezen alkalomból is kívánom nektek, hogy mindenki a szándékát nevezze meg, fogalmazza meg, irányítsa és kérje azt, ami számára a végső cél eléréséhez kell. És ne féljetek, ne aggódjatok, ne legyetek bizonytalanok, hanem a szándékotokat tegyétek irányba és engedjétek, hogy az energia a szíveteken, az elméteken keresztül folyjék, egész testeteken keresztül, minden sötétségtől mentesen és haladjatok a sötétségből a fény felé. A szívetekben a fénnyel sétáljatok.
Meditáljunk, érezzük az energiát, Svamiji velünk van, találkozunk hamarosan.

Elhangzott: Telecast, 2016. október 30.

1. rész

2. rész

3. rész

4. rész


 

Ashramok / Ashrams

Bejelentkezés / Log in