Mandalák / Mandalas

No images


Telecast, 2016 októbere - 1. rész

Ma van Divali, az Amavasya (újhold szanszkrit néven, azaz a holdciklus 14-15. napja). A Purnima (telihold szanszkrit néven) az élet teljességét szimbolizálja, az elme és az egész lényünk teljességét jelképezi. Az Amavasya a fölkelést, az elindulást, a sétálást jelképezi, azt, amikor kijövünk a sötétségből és a fény fele megyünk. Újhold másnapján a hold megint elkezd növekedni és 14 nap múlva elérkezik a telihold, egy újabb Purnima. A novemberi telihold ismét egy fontos esemény lesz majd.

Érdekes, hogy az Amavasya mindig sötét, ez a sötét éjszaka, amiben mégis több millió csillag fénylik. Azt mondják, hogy a sok ragyogó csillagban a kozmikus Divalit láthatjuk meg. Több millió csillag és bolygó fénylik a kozmoszban, olyanok, mint a felgyulladó gyertyácskák, ezért minden Amavasya egy Divali is egyben. Ezért lehet, hogy egy évben 24 Divalit ünnepelhetünk. A hagyomány Amavasya idején az, hogy az emberek éjjel összegyűlnek, figyelik az eget, és kozmikus meditációt végeznek. Természetesen ezek a szokások főleg falvakban és a Himálajában vannak meg, olyan helyeken, ahol nincsen emberek által létrehozott fényforrás. A nagyvárosokban, mint London, New York, vagy Los Angeles, esélyünk sincs arra, hogy élvezzük a csillagos eget, akkora az éjszakai fényszennyezés, a mesterséges fények határozzák meg az égboltot. A városokban nem tudjuk átélni ezt az érzést. Ahol nincs mesterséges fény – mint például az amerikai központban – ott lehet érezni, átérezni az Amavasya ragyogó egét. A holdat éjszaka szokták megünnepelni – nem csak a szépsége miatt –, de sokszor az embereknek nem praktikus éjjel elutazni valahova, ezért Svamiji néha azt javasolja, hogy nappal ünnepeljük meg. Nappal is nagyon jó ünnepelni, bár ideálisan, a hagyományok szerint az éjszakai meditáció az, ami javasolt.
A telihold utáni 14. nap az Amavasya, ami nem csak a sötétséget, de a fényt is jelképezi. Bár mindenhol sötétség van, de megláthatjuk a fényt a sötétben. Ha megtanulunk menni, gyalogolni, sétálni a sötétségben, akkor számunkra a sötétség többé nem létezik, mert a szemünkkel látni fogunk a sötétben is. Svamiji az utazásai során nagyon szeretett az Amavasya éjszakáján, a sötétségben sétálni, mert akkor ki lehet fejleszteni az éjszakai látás különlegességét. A sötétség akkor már nem lesz sötétség, hanem fénnyé fog alakulni.

A sötétség azokat a dolgokat jelképezi az életünkben, amit nem szeretünk általában: betegség, fájdalom, szenvedés, szegénység, szükségben levés, függőség, boldogtalanság, depresszió, frusztráltság. Amikor a dolgok nem úgy mennek, ahogy szeretnénk, vagy amikor a világ kétségbeesett voltát, a világban lévő szomorúságot látjuk és ezért magunk is elszomorodunk. Amikor fizikai fájdalmunk, betegségünk van, például rák, vagy valami más, akkor is depressziósakká válunk és fájdalmat érzünk. Amikor szükségben vagyunk, amikor hiányt szenvedünk, akkor is aggódunk az állapotunk miatt. Amikor másoktól függünk, az is egy fájdalom, a sötétség fájdalma. Bármilyen formában lévő függőség, ha függünk valakitől vagy valamitől, azt naraknak vagy narknak nevezik a szanszkritban, ami a mennyország, és a paradicsom ellentettje, az alvilág.
Svamijit emlékezteti mindez egy történetre, amit egy szaúd-arábiai nő mondott. Az országuk virágzó, a hölgy egy gazdag családban élt, mindene megvolt, de ő mégis úgy írta le az életét, hogy félelemben, a pokolban él. Amikor el akar menni otthonról, akkor engedélyt kell kérnie a tinédzser fiától. A fia engedélye nélkül nem lehet megmozdulnia se… Ez egy másik példa arra, hogy lehet rengeteg pénze valakinek, de az élete attól még pokol lehet.
A sötétség többé-kevésbé az elme, a szív, a lélek, az embernek a sötétségét jelenti. Azonban, aki mer a sötétben menni, annak számára a sötétség továbbá már nem sötétség. Ez azt jelenti, hogyha az életünkben nagyon sok kihívásunk van, sok problémánk, konfliktusunk adódik, ellentmondásokkal vagyunk körülvéve, és mi úgy döntünk, hogy a szellemiségnek a szikráját gyakoroljuk, akkor legyőzzük a sötétséget, tehát a sötétségben sétálunk. Amikor Svamiji a sötétségben sétált, akkor nem volt többé sötétség. Amikor spirituális erővel ment, akkor nem volt többé semmiféle szellem, semmiféle kellemetlenség, lény, vagy félelem, semmi nem volt ott. Ha az ember bátor és meggyőződése szerint megy előre, belemegy a sötétségbe, akkor a sötétség nem lesz továbbra sötétség, hanem ugyanaz a sötét lehet a mi segítőnk is, a segítő eszközünk.
A teljes sötétség havonta csak egyszer jön el, ez az Amavasya. Nagyon izgalmas megtapasztalás, amikor meditáció alatt a sötétségben sétálunk. Ezt még együtt nem tettük meg, egyszer majd tán megtehetjük. Bár Svamiji a saját maga idejében egyfolytában ezt teszi, megy a sötétségben és látja a fényt. Ez egy nagyon erőteljes meditáció. Megtanulni, hogyan győzzük le a saját sötétségünket, hogyan győzzük le a sötétséget.

Elhangzott: Telecast, 2016. október 30.

1. rész

2. rész

3. rész

4. rész

 

Ashramok / Ashrams

Bejelentkezés / Log in